Jólvan akkor mindent bele, kíváncsian várom!

Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy mennyire tartod ezt fárasztónak, mikor zenéltek és mennyire túlsúlyos a megszokás ebbed a dologban? Úgyértem, nem únod- e még hogy folyton ugyanazt kell játszani, szinte mindig ugyanazok az arcok...nekem a végén már ez is probléma volt. Természetesen, ha jó a banda, meg lehet velük, jókat röhögni bulizni akkor O.K. Abban az esetben viszont, ha már a bandából az egyik tag elindul abba az irányba, hogy azokkal azonosul akiknek játszotok, meg van b@szva az egész..szerinted? érzel valakiben olyat, hogy elindult valamilyen irányba?

Nem lesz ebből semmi barátom, ha nem blogolsz rendesen...legalábbnapi fél órát szánj rá és meglásd, majd a gyerekeid is jót szemezgetnek belőle:)))))

Hát igen ez nagyon kemény, és nehéz dolog .Nekem elöször nagyon érdekes volt az egész utazás több száz kilométer távolságokra, az emberek viselkedése az ahogy beszéltek velünk meg minden ilyesmi.Ezt nem lehet egyről a kettőre átérezni ehhez ott kell lenni!Minden héten más emberekkel vagyunk össze zárva, ez jó is lehet :)Az hogy a bandából ki kinek a stilusát veszi fel azt csak is ő saját maga döni el .Hogy miért nem lehet saját magunkat adni azt nem tudom!!!Az viszont igaz hogy ez a "réteg"eltudja ferditeni az embert!!!